A hanghullám hőmérsékletfüggő terjedési sebessége különleges akusztikai jelenségeknek lehet forrása.

Ha jelentősen melegebb van a magasban, mint a földhöz közel, akkor egy felfelé irányított hangforrás hangja lefelé fordul.

A hullámfront – amelyre merőleges a hang terjedési iránya – felül gyorsabban terjed, mint lent, és így a nagyobb távolságról érkező hangok “lecsapódnak” hozzánk.

A jelenség fordítottja akusztikai csend zónát eredményezhet

Ha a villám a közelünkben csap le, akkor pillanatnyi ideig tartó reccsenést, csattanó hangot, ha viszont távolabb villámlik, akkor csak mély dübörgést vagy hosszan tartó morajlást hallunk.

A levegőrészecskék mozgása súrlódással jár, a súrlódás legyőzése pedig munkavégzést kíván. Minél távolabb kerül a hang a hangforrástól, annál több veszik el a hangrezgések kezdeti munkavégző képességéből, energiájából.
A hang egyre gyengül, végül teljesen megszűnik, a hang energiája hővé, hőenergiává alakul át.

A magas hangok rezgésszáma nagy, a mély hangok rezgésszáma kicsi.
A magas hangok terjedésekor a levegőrészecskéket másodpercenként igen sokszor kell ide-oda mozgatni, a mély hang a terjedése közben kevesebbszer végzi el ezt a munkát.
A magas hangnak tehát több munkát kell végeznie a terjedése közben, mint a mély hangnak. Ebből következik, hogy a magas hang rövidebb úton, kisebb távolságon veszti el az energiáját, mint a mély hang.